A cél felé vezető rögös úton...

Sziasztok! A nevem Kata, 20 éves vagyok. A történetem a következő:

ELŐZMÉNY
Általános iskolában sosem voltak gondjaim a súlyommal. Tonna szám faltam a csipszeket, csokikat és cukros üdítőket, a súlyom akkor is 50 kg alatt maradt. Akkor még alacsonyabb voltam természetesen. Aztán elkezdődött a középiskola, ahol számtalan nehézséggel találtam szemben magam. A tanulás, az új osztálytársak, új környezet. Mikor elsőéves voltam elveszítettem az apukámat, ami szintén megviselt. Ezután találkoztam egy fiúval, aki nagyon szeretett engem, és én is őt...
KÖVETKEZMÉNY: elkényelmesedtem, hízni kezdtem

2010
Tavaly aztán megelégeltem az akkorra már 72 kg-ig nőtt súlyomat, és májusban nekiláttam a fogyókúrámnak. Az étkezési szokásaimon annyiban változtattam, hogy napi 2 liter vizet megittam, este 6 után nem ettem. Emellett mindig azt ettem, amit a többiek (mivel nem vagyunk anyagilag nagyon eleresztve, nem tudtuk megoldani, hogy nekem külön kaját csináljunk mindig), csak jóval kisebb adagban.
KÖVETKEZMÉNY: Augusztus végére elértem 57 kg-ig. Aztán megállt a fogyásom... sokáig...besokalltam, abbahagytam a fogyókúrát, és megint zabálni kezdtem.

2011
Idén azonban más irányt vett az életem. Júniusban úgy döntöttem nem csak lefogyok, hanem életmódot is váltok, és a sikeres fogyás után feszesíteni akarok, majd pedig megtartani a súlyt. Ekkor 62 kg voltam. Most augusztus van, azaz 3 kemény hónap után ma reggel már 56,3 kg-ot mutatott a mérleg. Iszonyú nehéz, nem mondom... Minél kisebb a súlyom, annál nehezebben megy le. 3 hónap alatt 5,7kg-mal lettem könnyebb.
KÖVETKEZMÉNY: Az önbizalmam az egekbe szökött. Úgy döntöttem vissza megyek tanulni, és szerzek egy jó szakmát. Olyan ruhákat veszek fel, amiket eddig sosem mertem volna.

Ami még hátra van
6,3 kg-tól szeretnék még megszabadulni kb. 3 hónap alatt. Ha ez sikerül, neki állok a feszesítésnek, és jövő nyárra már bomba alakkal mehetek ki a strandra. Már most is rettentően büszke vagyok magamra, de akkor még büszkébb leszek!!!

"Élem az életem, vagy álmodom, hogy élek,
Mint a remény rabjai, néha a szabadságtól félek."