A legegészségesebb népek titka

A legbetegebb tengerészek maradjanak itt az indiánok által lakott szigeten - mondta Cartier kapitány. Akik jobban érzik magukat, tovább hajóznak velem a Szent Lőrinc folyó torkolata felé. Ez volt a francia hajós és felfedező, Jacques Cartier szándéka, aki Európa partjainál szedte fel a horgonyt körülbelül három hónappal korábban. Szándéka Kanada felderítése volt, a Szent Lőrinc folyó mentén. Elszaladt az 1534-es esztendő, és skorbut - melynek okát nem ismerték - pusztított azoknál a tengerészeknél, akik át merték szelni az óceánt. A nyílt tengeren húst, felvágottakat, gabonát és halat ettek. A friss ételek, gyümölcs- és zöldségfélék hiánya miatt a tengerészek megbetegedtek és meghaltak a hosszú tengeri úton, ebben a C-vitamin-hiány okozta betegségben.


Amikor Cartier döntést hozott, hogy a legénység egy részét az indiánok lakta szigeten hagyja, már 26 tengerész halt meg azok közül, akik vele tartottak az úton. Nem tudjuk pontosan, mik voltak Cartier indokai, hogy sorsára hagyja a beteg legénységet egy feltehetően ellenséges bennszülöttek lakta szigeten. Talán arra gondolt, szívességet tesz a szegény beteg tengerészeknek, ha lehetővé teszi nekik, hogy szárazföldön temessék el őket - ami minden tengerész végső óhaja - az óceán hideg vize helyett. És talán az a vágy, hogy expedíciója sikeres legyen. Ezért hagyta sorsukra legénységének tagjait, akik mivel „tengerészbetegségben" szenvedtek, feltehetően akadályozták volna az úton. Ha így nézzük, fájdalmas, de szükséges döntés volt.
- Visszafelé felveszünk benneteket. A Gondviselés tartson meg! - kiáltotta Cartier kapitány karavellájáról a beteg legénységnek, akik magukra maradtak a sziget partján. Azoknak a tengerészeknek, akik útnak indultak a hajón, szilárd meggyőződése volt, hogy nem fogják szigeten maradt társaikat élve viszontlátni, mivel hamarosan meg fognak halni.

Néhány hónappal később a Szent Lőrinc folyón tett expedíciójából visszatérve, Cartier partra szállt ugyanazon a szigeten, ahol a beteg tengerészekei magukra hagyták, hogy meghaljanak. A történelem megörökített egy emlékezetes és tanulságos meglepetést:

- De hiszen mindnyájan élnek!

Cartier és legénysége ámulatára társaikat felgyógyulva és tökéletesen felépülve találták. A szigetlakók irgalmasan táplálták őket sajátos helyi ételekkel: friss gyümölccsel, zöldségekkel és más növényekkel. Tökéletes étrend a skorbut: ellen! A bennszülöttek egyszerű és természetes tápláléka visszaadta azoknak a kemény tengerészeknek az egészségét és erejét, akik skorbutosak lettek az elsősorban húsból és halból álló egyoldalú táplálkozás következményeként, ami bár megfelelő fehérje és kalória szempontjából, azonban hiányos volt vitaminokban és más tápanyagösszetevőkben, amik csak a növényekben találhatók.

Sok példa van rá a történelemben és a jelenben, hogy olyan primitív népek, amelyek egyszerű növényi étrendet követtek, nagy életerőnek és hosszú életnek örvendtek és örvendenek.
Vajon vannak tudományos bizonyítékai a húsmentes étrend előnyeinek? Milyen az egészségi állapota a vegetáriánus népeknek a jelenlegi tudomány fényében?

Okinawa lakói

Az Okinawa szigetén lakók növényi (gabona, zöldség, gyümölcs) étrendet követnek. Hosszú élettartamuk, szaporodásuk, valamint a degeneratív betegségek hiánya, különösen a rák ritka előfordulása relkeltette a kutatók figyelmét.
A II. világháború alatt egy katonai orvoscsoport egy sor boncolást végzett a szigeten születetteken, akik elestek a harc során. Megvizsgálhatták, hogy még az előrehaladott korúak szervezetében sem volt daganat vagy érelmeszesedés, sem más degeneratív retegség.

A közép-ázsiai hunzák

A Hunza-völgy Pakisztán északi részén fekszik, a kínai határ közelében. Folyók szelik át, valamennyi az Indus mellékfolyója, és rely völgyeket formálnak. A hegyek tetőin a lakók teraszokat alakítottak ki gabona- és gyümölcsfélék, különösen őszibarack termesztésére.
Távoli, rejtélyes és legendás vidéknek gondolják lakóinak nagyon magas életkora miatt.


A Hunza-völgy lakóinak magas életkora és kiváló egészsége számos kutató figyelmét vonta magára. Sokáig azt gondolták, hogy ez a rendkívül magas életkor csupán genetikai tényezőknek köszönhető. De az ebben a népcsoportban elvégzett jelentős kutatások megmutatták, hogy a környezeti tényezők sokkal fontosabb szerepet játszanak, mint az örökletesek. Ezek alapvetően a következők: növényi táplálkozás, napos, száraz klíma és mértéktartó élet sok testmozgással.

Toomey és White doktor - kiemelkedő észak-amerikai kardiológusok - 1964-ben látogatást tettek ezen a vidéken és különböző tanulmányokat folytattak, amit az American Heart Journal2 közölt. Leírták, hogy a hunzák nagyon szolid, friss és szárított gyümölcsből, diófélékből, különböző zöldségekből és gabonából (árpa, búza, köles) álló étrenden élnek.

Fogyasztanak egy kevés kecsketejet, és csupán évente egy vagy két alkalommal, ünnepeken esznek bárányhúst. Huszonöt ember vizsgálata után, akiknek életkora 90 és 110 év között volt, az idézett orvosok arra a megállapításra jutottak, hogy valamennyiük vérnyomása, koleszterinszintje és elektrokardiogramja normális. A hunzák között nem ismert a rák, a szívbetegség, a cukorbetegség vagy a korai öregedés.
Sajnos az utóbbi években a hunzák egészségi állapota megváltozott, mert elérkeztek hozzájuk a civilizáció „vívmányai": konzervek, édesség és iparilag előállított finomított termékek. Megjelentek az első fogsorvadásos esetek, korábban ismeretlen emésztési megbetegedések. Mindezek ellenére még mindig a leghosszabb életű népek egyike a Földön.

A nepáli serpák

A serpák - a Himalája meredek lejtőinek lakói - rendkívüli fizikai állóképességükről nevezetesek. Minden, a Mount Everestre és a vidék más hegyeire tartó expedíció számít egy csoport teherhordó serpára. Tenzing Norgay - a serpa -, aki elkísérte az angol hegymászó Sir Edmund Hillaryt, amikor először a történelem során megmászta a Mount Everestet, ezt mondja Tigers of the Snows3 (A havazás Tigrisei) című önéletrajzi könyvében. „A burgonyafélék a fő terményünk és a serpa nép élelmezésének alapja, akárcsak a rizs a hinduk és a kínaiak számára." A különböző burgonyafélék, melyek a Himaláján nőnek, biztosítják az élelmiszerellátást a távoli vidékeken. Még nagyon nagy magasságban (4500 méter) is termesztik.


„Étrendük másik alapvető tápláléka ai árpa (4000 méter magasságban terem) a búza (3000 méterig). A birka- és kecskenyájaktól, valamint a jakcsordáktól : serpák tejet és sajtot nyernek, amivé, kiegészítik az alapvetően burgonyából és gabonából álló étrendjüket. Húst alig fogyasztanak, és a buddhizmus szigor-formáját követik, szinte teljesen vegetáriánusok."

Az otomini indiánok

Az otomini indiánok Közép-Mexikó fennsíkján élnek és alapvetően növényeket fogyasztanak: kukoricalepényt, zöldbabot (babot) és különféle zöldségeke: Az ebben a népcsoportban elvégzett, és ír American Journal of Public Health publikált tanulmányok azt mutatják, ezeknek a bennszülötteknek az egészser állapota nem mindennapi. Az elhízás, magas vérnyomás vagy a rák nagyon ritka, vagy nem létezik.