Nem fogyókúrázom, hanem életmódot váltok!

Emlékszem egy fiatal szôke lányra, aki a Ki mit tud? dzsesszénekes kategóriájában gyôzött. Aztán Lang Györgyivel társulva létrehozta a Pa-dö-dôt, és a két gömbölyû hölgy több mint húsz éve a popzene meghatározó személyisége. Úgyszólván a sikerekkel párhuzamosan gyarapodtak a kilók is. – A Pa-dö-dôt 72 kilóval kezdtem, Györgyivel nagyjából hasonló súlycsoportba tartoztunk. Egyikünk sem volt sovány, a nagy egymásra találást erôsítette a kompakt stílus, és egyfajta önigazolásként boldogan ettünk. Ötven felett viszont elszaladt a súlyom. Sokáig nem jelentett gondot, mert edzett vagyok, 120 kilósan is jártam úszni, edzeni, idônként 5-10 napos léböjtkúrákat tartottam, és probléma nélkül végigcsináltam a koncerteket.
 

Aztán jött egy figyelmeztetô rosszullét.

– Nem volt akkora dráma, mint ahogy a lapokban megjelent. Az a bizonyos rosszullét abból  állt, hogy koncert után egy kicsit bebólintottam, ültem, és egy kicsit bután bámultam magam elé. A Pa-dö-dô olyan, mint egy nagy család, figyelünk egymásra, ezért a lányok megijedtek, és mentôt hívtak. Nem volt nagy baj, mégis úgy döntöttem, rászánok egy évet, amikor csak magammal törôdöm. Amíg nem jelentett gondot a kövérség, nem foglalkoztam vele. De amikor megéreztem a test terhét, elhatároztam, hogy lefogyok. Így ötvenévesen az ember szervezetében rengeteg változás indul meg, például lelassul az emésztés, és gyorsabban fölszaladnak a fölösleges kilók, mint korábban bármikor. Már számtalan fogyókúrát kipróbáltam életemben, de most bölcsebben állok hozzá. A fogyókúra „valamikortól valameddig” tart. Én hosszabb távra tervezek, a fogyás egy komoly életmódváltás kezdetét jelenti nálam. Utánanéztem, mit lehet csinálni, így találtam rá a Zsírégetô Klubra. Én hedonista módon fôzök, minden földi jót belerakok, és nem méricskélem az adagokat sem. Ezért tûnt jó megoldásnak, hogy nem nekem kell pepecselni, mert az egész napi menüt megrendelhetem. Mindig nálam van a kaja, ízlik és elég is. Ez az étel felszabadított, éhezés nélkül eddig 22 kilót fogytam, és már jobbak a laborértékeim.
 

Könnyû ellenállni a kísértéseknek?
 

– A legfontosabb, hogy minden fejben dôl el. Idôvel az ember rutinossá válik a magyarázatokkal. Nem iszom, nem dohányzom, sem drogot, sem energiaitalt nem fogyasztok, egyedül a kaja a gyenge pontom. Volt olyan hónap, amikor 31 koncertünk volt, és unalomevéssel ütöttem el az idôt a turnébuszban, a benzinkútnál, mindenhol. Persze az élelmiszerek minôsége is változott, az ételekben régebben nem voltak adalékanyagok, színezékek, állományjavítók, tartósítószerek. Abszolút tudom, miért híztam: az életformámból adódóan, bánatomban és stressz hatására ettem. Na, ennek vége. Legalább önmagának ne hazudjon az ember. Ha valami bajom van, általában kimondom, és meghallom, ha a hangom nem cseng ôszintén. Akkor a mélyére kell ásni, és szembe kell nézni a problémával. Az új étrend hatására már az elsô hetekben annyira jól éreztem magam, tele vagyok energiával, sikerélménnyel. A legjobb kontroll a közönség szeretete, sokan drukkolnak, és egyre többen követik a példámat.

Mi a cél?
 

– Mínusz negyven kiló. Ami éhezés nélkül, normálisan lemegy rólam, hadd menjen! Sokkal változatosabban és egészségesebben eszem, a karácsonyi menürôl sem kellett lemondani, dôzsölhettem, kockázat nélkül. Ennek a diétás programnak arra is van megoldása, mit tegyünk, ha a fogyás megtorpan. Összességében sokkal rendszeresebb lett az életem, legalább a kaja terén. Viszem mindenhova magammal a dobozkáimat, még társaságba is, és szívesen elmondom, mit eszem, miért éppen ezt. A legnagyobb eredmény, amit elértem, hogy édesanyám és Györgyi is csatlakozott a fogyózáshoz.

KOLIMÁR ÉVA

www.gyogyhir.hu